http://panik-regi.blogspot.com/ http://www.bigextracash.com/aft/d433aab6.html

Homos dokimmal történő beszélgetéseim egyik alkalmával jöttünk rá,
hogy amikor féltem ablak közelébe menni mert a mélység húzott lefelé,
akkor én nem öngyilkos akartam lenni,hanem hatalmas halál félelmem van/volt.
Azaz nem dolgoztam fel ,hogy egyszer meg fogok halni,
igen ott abban a pillanatban amikor ebben az aspektusban érzékeltem, döbbentem rá ,
igen ez a téma érzékenyebben érint mint egy átlagos embert( kevés ember van aki még nem gondolkodott volna el erről)
Csak úgy gondolom egy pánikos+hipochonder hamarabb be tudja az agyát erre gerjeszteni.
Még egy lépés volt ez a gyógyulás felé.
Mivel már tudtam nem akarok öngyilkos lenni ,nem azért parázok ablak közelben,
így lassan lassan de kimertem nézni az ablakon,
ma már ez nem jelent egyáltalán nehézséget.Ami még érdekes volt amikor elkezdtem szedni a homos szeremet,
vele egy időben teljesen vissza tért az igazság érzetem,
na és ami persze ebben a "leg rosszabb"volt a környezetemben élőknek,
ennek meg felelően is viselkedtem/dek,furcsa volt nekik az addig "jóbaromként"viselkedő ember ,
már nem akart meg feleleni semminek és senkinek.
Nem lettem antiszociális,de van egy határ ma már ahol,már nem számíthatnak rám,
és sokkal jobb lett így nekem,mert nem hajtom túl magam,és azt gondolom ez nagyon fontos abban ,hogy lelkileg ne terheljem meg magam.
Lehet ez önzőségnek tűnik ,de nem baj,
be kellett látnom az én határaim is végesek,
és sokáig szeretném még a családomat szeretni...