Másnap a gégészeten kezdtem,
de nem találták az én félre nyelt bogyómat,
pedig még nyelési röntgent is csináltak.
De nekem ez hasztalan volt még mindig úgy éreztem,ott van a torkomban a bogyó,
és tuti meg fogok fulladni...
Az étel alig akart lemenni a torkomon,mindig arra figyeltem mikor fogok félre nyelni,
ezért áttértem a babapiskótára,kakaóra,banánra,pépes ételekre,
egyedül a csoki imádatom maradt meg,na jó abból is azóta csak a puha ,fincsi csokikat eszem meg ami nem akad el a torkomon.
3 hét alatt 10 kilót fogytam...Ekkor kértem segítséget egy pszichologustól,akire a mai napig is szerettel gondolok,
szakmai hozzá értése és emberi toleranciája miatt.Azok a heti egy órás beszélgetések,tényleg csak nekem szóltak,és RÓLAM,
és meg tanultam relaxálni Tőle.Hihetelen élmény ez nekem ,
hogy ennyire el tudom magam engedni,én aki mindig is egy csupa görcs emberke voltam,igazán soha nem tudtam elengedni magam,
és lám csodát pár hét alatt odáig fejlesztettem ezt a kapott tudásomat,hogy pár pillanat alatt eltudok lazulni bárhol,
és a legnagyobb tömegben is,és nyugodtan,fel frissülve tudom folytatni a tevékenykedésemet.Mivel hogy ez a nyelési fixa ideám még mindig kisértett,ezért a logusom elküldött egy gyomortükrözésre.
(hát ezt az rossz élményt igazán megtakaríthattam volna magamnak,ha idejében rájövök arra amit addig csak üres frázisnak gondoltam,
még pedig azt ,hogy az agyban kell mindenek előtt rendet rakni,és utána lehet csak igazán elkezdeni egy új tartalmas életet)
Persze hogy negatív lett az eredmény,
de egy hitetlenkedő embernek mint nekem ilyen kézzel fogható bizonyíték kellett,mert szabályosan úgy éreztem a gyomrom a kezembe került ott,
akkor,hazudnék ha azt mondanám hogy fájt a tükrözés,
de nem is egy leány álom,minden esetre arra jó volt ,hogy igazán elbeszélgessek magammal,
a pánikommal és a hipochondriámmal.